Én októberben felkerestem Marcus mágust, bevallom nem fűztem hozzá sok reményt, mert már voltam egy-két jósnál. Kellemes csalódás volt amikor, a Bp.tv-ből már ismerős arc nyitott kaput, de kedvesség volt az arcán, jó ez nem minden és úgy voltam vele, hogy akkor meghallgatom ennek is a meséjét, mivel én már két éve kíváncsi voltam egy bizonyos dologra. Bekísért a jósdába, ahol egy valóban meggyőző és lenyűgöző látvány tárult elém, de azért valljuk be ettől még mindig nem győzött meg a mágus. Szépen lassan elkezdte meggyújtogatni a fehér gyertyákat a „szentélyben”, utána pedig leült az asztal másik oldalára velem szemben.
Marcus mágus-unk ekkor elkezdett nézni, mondta hogy nem kell még kérdeznem. Felsorolta minden betegségemet, még azt is, hogy öt éve leestem a lóról és rosszul fort össze a bordám. Na ettől már bevallom kicsit kíváncsivá tett, de azért valljuk be rá is hibázhatott. Viszont utána amikor azt mondta, hogy a szívcsakrámban mutatkozik egy hölgy, aki az anyám és fájdalom mutatkozik mellette, akkor már ledöbbentem.
Marcus ekkor megkérdezte a keresztnevem és az életkoromat és utána jött az, amitől bevallom még most is borzongok. Ugyanis a kérdésem már két éve, ami után kutatok, az amit szinte a képembe vágott, hogy az anyámat meggyilkolták! Ekkor már elkezdtem faggatózni, de a mágus leintett, megkért maradjak csendben. Behatárolta hogy mikor történt bevallom tévedett két hetet, de ez még belefér, na de az hogy elmondta hogy milyen ruhában volt édesanyám, mikor ez történt akkor már felállt a hátamon a „szőr”. Marcus mágus ekkor megkérdezte, hogy kérek e egy pohár vizet, mondtam hogy nem kérek (ki tudja mit rakhat bele, címszóval magamban), ekkor elkezdett mosolyogni. Én bevallom nem mosolyogtam mert az anyám ügyében jöttem és ez azóta is mély nyomot hagyott bennem. Utána a mágus folytatta, két férfi tette aki kifigyelte őt és azt hogy egyedül élt. Elkezdte mondani, hogy mit lát bevallom a mai napig is beleborzongok. Mesélte hogy egy kertesházban lakott az ország déli részén és a háznak két bejárata volt és az elsőn mentek be a gazemberek, úgy hogy nyitva volt a kisablak ami hosszúkás volt. Elmesélte, hogy anyám miként próbált védekezni, de esélye nem volt.Ekkor már nyelni alig tudtam a gombóctól a torkomban, de Marcus folytatta. Mesélte hogy az ékszereket egy háromfiókos komódban találták meg, abból is legfelsőben és felsorolta az ékszereket hogy miként néztek ki. Elmondta, hogy 23 db papírpénzt lát amit a magasabb férfi talált meg az ágyneműtaróban és a jobb felső ingzsebébe tette. Majd tovább kutattak és megtalálták édesapám aranyóráját is a vitrinben egy sötét színű bögrében, amit az alacsonyabb rakott el a nadrágzsebébe. Marcus ekkor elmondta hogy a rablók kb. 1 hónap múlva lesznek meg úgy hogy rajtakapják őket. Bevallom megrázott az egész és remegő lábakkal jöttem el. De nem reménykedtem benne, hogy meglesznek a rablók, míg kb. 4 hét múlva csörög a telefonom és a rendőrség közölte, hogy rajtaütéssel elkapták azt a bandát aki azon a környéken idős embereket rabolt ki (két személyből állt), és hogy ekkor mit éreztem az leírhatatlan.
(Bocsásson meg nekik az Úr, mert én nem tudok!)
Kérdés, vajon megelőzhettem volna ha elmegyek ehhez a Marcus mágushoz, vagy nem.Mindenesetre tisztelgek a „tudása” előtt és valóban létezik a megfogható megfoghatatlan.Én realista embernek tartom magam, de ezt álmomban nem gondoltam volna, hogy 48 éves koromban megváltozik a nézetem.